Vajon ki emlékszik még a bódult állapotban tett újévi fogadalmára? Arra, amit egy pezsgőspohár fölött mosolyogva, félig magunknak, félig a világnak ígértünk. Több sport, kevesebb halogatás, más élet.
A legtöbb ilyen fogadalom nem azért tűnik el nyomtalanul, mert gyengék lennénk, hanem mert üres ígéretekre nem lehet jövőt építeni. A lendület gyorsan elfogy, ha nincs mögötte valódi belső alap. Ha nincs megállás, csak rohanás egy elképzelt „majd egyszer” felé.
Minden új kezdet valódi elindulási pontja az elcsendesedés. Nem a tervezés, nem a célkitűzés, nem a listák, hanem a figyelem. Pilinszky János is ezt ragadja meg, amikor azt mondja:
„A csend nem némaság, hanem figyelem.”
Mert az új kezdet nem ott születik, ahol gyorsan akarsz máshol lenni, hanem ott, ahol végre hajlandó vagy megnézni, hol vagy most. Nem szépíteni, nem magyarázni, nem elintézni – csak látni.
Tekints vissza az elmúlt évre úgy, mintha egy berendezett múzeumi szobában állnál. Nem egy raktárban, nem egy lomtárban, hanem egy olyan térben, ahol minden tárgynak, minden nyomnak és emléknek helye van. Ami ott van, annak a részese voltál. A sikereknek éppúgy, mint az elakadásoknak vagy döntéseknek, amelyeket nem hoztál meg, de mégis csendben formáltak.
Amíg ezt a szobát nem járod körbe, addig minden „új kezdet” csak menekülés előre. Elindulás anélkül, hogy tudnád, honnan indulsz. Pedig nagyon jól tudod: nem egy teljesen új életre van szükséged, hanem egy következő, igazi lépésre. Olyanra, ami vállalható, ami a tied, ami nem harsány, csak igaz.
Az új kezdetedet ne egy dátum határozza meg, mert egy nap a naptárban önmagában nem visz előre. A minőség tud kimozdítani, ha figyelemmel ránézel arra, ami volt, és arra is, ami lehet.
Mi történne, ha idén nem arra figyelnél, hogy több legyél, hanem arra, hogy őszintébb?
Vajon mi változna meg először az életedben?
Ha ezt a szöveget nem csak elolvastad, hanem meg is állított, jelentkezz be hozzám és kísérlek a Tisztásra vezető útig.