Mindannyian sajátos módon látjuk és értelmezzük a világot. Olyan „szemüveget” viselünk, amelyet tapasztalataink, neveltetésünk, hitrendszerünk és korábbi döntéseink csiszoltak. Ezen keresztül szemlélni az életet biztonságot ad, és meghatározza, mit tartunk természetesnek, lehetségesnek vagy éppen elképzelhetetlennek. A kép, amit látunk, sokszor már szinte kivehetetlenül ködös a generációkon át örökölt hiedelmektől. De valóban a miénk ez a látásmód?
Ismerős nagyi rémülten megbotránkozott felkiáltása, amikor valamit nem a megszokott helyére tettél? „Kislányom, ezt ne oda tedd, nem ide szoktuk!” Ez a „szoktuk” észrevétlenül beépül az életünk minden területére. Nemcsak a tárgyak helyét jelöli ki, hanem azt is, hogyan illik élni, dönteni, tűrni, vagy éppen hallgatni. És az ára sokszor az, hogy lassan megtanulunk nem kérdezni. Nem megszólalni. Nem eltérni.
Az ontológia nem elmélet, hanem egy mélyen beágyazott látásmód, amely mindannyiunk életében jelen van. Az életszemléletünket fejezi ki: azokat a kereteket, amelyek mentén értelmezzük a létezésünket. Meghatározza, hogyan gondolkodunk önmagunkról, másokról és a világról, gyakran anélkül, hogy ennek tudatában lennénk.
Ezek a mélyen gyökerező meggyőződések nap mint nap formálják a döntéseinket és a cselekedeteinket. Hatnak a kapcsolatainkra, a céljainkra, a motivációnkra. Meghatározzák, milyen szerepeket vállalunk fel, és melyekből lépünk vissza. Sokszor élünk úgy, hogy kifelé „minden rendben van”, miközben belül feszülünk, elfáradunk, vagy lassan kiüresedünk.
Amikor azonban képesek vagyunk rálátni arra, hogyan látunk – és miért éppen úgy –, megnyílik a változás tere. Nem feltétlenül a körülményeink változnak meg, hanem az a nézőpont, ahonnan szemléljük őket. És ezzel együtt kitágul a lehetséges cselekvések világa is.
Az ontológiai coaching ebben a rálátásban támogat.
Nem ad kész megoldásokat, nem kínál előre gyártott terveket vagy tanácsokat. Olyan kérdésekkel dolgozik, amelyek segítenek meghallani azt a belső hangot, amely valóban te vagy. A folyamat során nem „megjavítjuk” az életet, hanem tisztábban látjuk azt a teret, amelyben választani, tanulni és felelősen cselekedni tudunk.
Talán nem a világ túl szűk, hanem a szemüveg, amin keresztül nézed. Ha olvasás közben volt egy mondat, ami megállított, érdemes lehet ott időzni egy kicsit. Az ontológiai coaching teret ad annak a felfedezésnek, hogy hogyan látsz rá most az életedre és milyen más cselekvések válnának lehetővé, ha ez a rálátás változna benned.
És te kinek a szemüvegén keresztül nézed most az életedet, a sajátodon, vagy egy örökölt darabon át?